Töltsél még egyet, Gabikám! Hopp-hopp-hopp-hopp, rendesen, vonalig! Nem érdekelt ez régen, frankón mondom, de most nem azon a végén vagyok a fasznak, ha érted mire gondolok. Dehát tudod te ezt, Gabikám, látod, itt vagyok nálad. Itt meg ugye mindenki nézi a vonalat, hogyne nézné, drága barátom, mikor lejön ide a földvonal alá. Kibaszott egy vonal ez a földvonal, vagy másfél méter beton, felette mehetsz jobbra, balra, meg még akár felfelé is, ha ügyes vagy, de idelent meg nincs mese, csak hozzád jöhet az ember. Aztán persze nézi a vonalat, az legalább az ő igaza, érted. Az egész csak matematika, be van bizonyítva, hogy igaz, a feles az öt cent, nem számít a sűrűség, meg semmi sem, az öt centes vonal az igazság vonala, ott van és annyit jelent, mint amit mutat. Köszönöm, Gabikám, a matematikára!

Nekem mindig is számítottak a vonalak, Gabikám, persze nem mindegy, hogy azok vezettek valahová, vagy éppen át kellett őket lépni, mer' ugye utólag, ez fontos, utólag már könnyen okos az ember. Mondok egy példát itt a fél vodkával. Nálam ugye az a lényeg, hogy átlépjük a vonalat. Nem figyelsz oda, mondjuk, az nekem csak jó, ha érted mire gondolok, a vonal fölött minden csepp ajándék, de te ugye ráfaragsz, persze nem amolyan véresen komoly értelemben, de mégis. Tehát én a fél vodkánál át akarom lépni a vonalat, de te meg odafigyelsz, és követed, mert abból van a hasznod. Érted, ugye? Hát persze hogy érted, mert ez volt az egyszerű eset.

De nem vagy te mindenhol ott, Gabikám, hogy ezt figyeljed, meg igazából sosincs ott senki, vagy ha ott is van, úgyis másra figyel, ezért aztán az olyannak mint én, minden vonal átléphetőnek tűnik. Sokat át is léptem, Gabikám, mentem én ám felfele ezen a képzeletbeli lépcsőn, hajjaj, voltam én csúcson is, apukám, mielőtt a betonvonal alá jöttem, ami itt van a fejünk fölött, hogy az isten bassza meg hatsávostul együtt, na töltsél még egy utolsót, hogy befejezhessem!

Azokon a sávokon, te, én száguldottam, Gabikám! Ezeken is itt, fölöttünk, egészen pontosan ezeken is! Mit száguldottam, ott voltam az elsők között a rendőrlámpánál mindig, nem számított, mennyien voltak előttem, nem számított a záróvonal se', az is csak egy vonal volt, olyasmi, mint amiről az előbb beszéltem. Hidd el nekem, átléptem ám mindet, amit az élet húzott elém a nagy, fehér pemzlijével, hogy na, ezt mered-e. És mertem én, hogyne mertem volna, hiszen száguldottam, mint ezek most fent a hatsávoson, látod te is, ami a csövön kifér, egészen a rendőrlámpáig.

El nem tudod képzelni, ki meg mi voltam akkoriban, Gabikám! Egy idő után, úgy hidd el, én húztam a vonalakat! Persze azokra odafigyeltem ám, mint a térfigyelő kamerák mostanában idelent, sose tudhattad, hogy téged nézlek, de mi van, ha mégis, gondoltad, aztán inkább nem ugráltál, mer' ugye csak sejtetted, hogy minden vonalat te sem léphetsz át.

Azon a szinten aztán meg, te is tudod, hallasz gondolom ezt-azt, már a saját vonalaidra is oda kell figyelni, jobb a békesség alapon inkább követed őket, mert megtanulod, hogy mindig vezetnek valahová, ahogy a félvodkás példa rád vonatkozó része végtére is a haszonhoz, a nyugodt, biztos haszonhoz, ami mellett már nem érdemes ugrálni. Dehát egy olyannak, mint én voltam hiába mondod, hogy ne ugráljon, annyit ér, mintha a neoncsőnek, itt ni, mondanád, hogy ne villogjon. Hát az is mit akar a villogással, ugye, elérni, hogy folyamatosan égjen, ne csak úgy pislákoljon. Persze a végén az is kiég, hát pont neked mondom, te aztán tudhatod, na egy még belefér, aztán számoljál, Gabikám.

Elég annyi, hogy rossz vonalat választottam egyszer, hogy is mondjam, hogy te is értsd, mint amikor fönt a hatsávoson a szalagkorlátot nézi valaki olyan vonalnak, amit átléphet. Láttál te is ilyet, annak mindig csúnya vége van. Az ember utána már annak is örül, hogy lába van, hogy lépjen vele, és nem tepsiben viszik, mint a legutóbb azt a kisbuszost, emlékszel, amikor állt itt fent minden, mint az istenfasza, meg én is a rohadás buszon vagy negyven percig.

Idelent meg, Gabikám, hát neked mondom, legalább nincsenek vonalak. Nincsen kísértés. Lehet jönni hozzád, meg hozzád. Azért ez legalább biztos, nem lehet hibázni, ha érted mire gondolok. Én mondom, nem hiányoznak ezek a kurva vonalak. Elég ez itt, a felespoháron. Ezt is elég figyelni. Mennyi vagyok, Gabikám, számoljál.